Florencia Ferreyra, Argentina

Oroszországot mindig az erdők országának nevezték. Sok könyvben találkozhatsz ezzel a leírással, de saját szemeddel kellene látnod. Minden évszakban gyönyörű. Télen olyan, mint egy fehér tündérmese. Mindent hó borít. Minden fa hófehér, csak a fenyők zöldek. Nyáron az erdő egy vidám színkavalkád, és a madarak gyönyörűséges szimfóniát dalolnak. Tudom, hogy az embereknek szükségük van fából készült tárgyakra, de hogyan tudunk ilyen szépség nélkül élni?

Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
Én vagyok a tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon, én vagyok
tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz
a tűző nap elől, s gyümölcsöm
oltja szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad
tartja, én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, melyben fekszel,
a deszka, melyből csónakodat építed.
Én vagyok a házad ajtaja,
bölcsőd fája — koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem:
ne bánts!

A csipko egy indiai nyelven annyit jelent: "ölelni". 1730-ban a Jodhpur Maharadzsa megparancsolta a favágóknak, hogy hozzanak fát a bisnój nép földjéről. A bisnójok irtóznak a gyilkolástól, még a fák kivágásától is. A nők és az idősek úgy védték meg a fákat, hogy körülölelték azokat. 363 bisnójt öltek meg a király favágói, mielőtt feladták volna. Csaknem 250 évvel ezután a történet megismétlődött, amikor 1973-ban Gopesvár, Uttar Prades lakói szembeszálltak egy sportszereket gyártó cég favágóival, akik el akarták pusztítani a pompás, buja növényzetet, melytől az életük függött. A falusiak az erdőbe rohantak, azt kiabálták: "Csipkó! Csipkó!", és körülölelték a fákat, dacolva a favágók baltájával, mely könnyen a hátukba hasíthatott volna. Ezek a favágók azonban megrémültek, és elmenekültek! Így indult a világ egyik leghíresebb erőszakmentes természetvédelmi mozgalma, a Csipko-mozgalom.

"Nekünk, a jelen világ gyermekeinek, követelnünk kell, hogy olyan törvényeket alkossanak, amelyek szabályozzák az erdőirtás mértékét, az erdők fennmaradásának biztosítása érdekében."

Az utolsó jégkorszak visszahúzódása után növények és állatok jelentek meg Írországban. Amikor az ember 7 000 évvel ezelőtt megérkezett, olyan földet talált itt, melyet kőris- és szilfaerdők borítottak, a nedves területeken éger és fűz pompázott, a savas talajban tölgy és magyal, a hegyekben pedig nyír és fenyő.

Lassan megtisztították az erdőket termőföldek, házak, hajók és üzemanyag érdekében. 1920-ra az ország területének 0,5%-án maradtak erdőségek. Az ír kormány riadalmában faültetéshez látott. Az ültetett erdőterületeken luc-, vörös-, erdeifenyő, és egyéb fenyőfélék találhatóak. Jelenleg az ország területének 7%-át erdő borítja. Az erdészet igen fontos hazánk gazdasága számára, és sok munkalehetőséget biztosít.