1.2. Nonprofit szervezet

A nonprofit elméletek jórészt arra keresik a választ, hogy milyen törvényszerűségek mentén jöttek létre a kormányzattól és a gazdaságtól is független, ún. nonprofit szervezetek? Ezek az elméletek több ilyen törvényszerűséget vázolnak:[14]

Látható, a nonprofit elméletek e rendkívül összetett társadalmi jelenségcsoport egy-egy elemét ragadják ki (vagy teszik meghatározóvá), s ezzel a valóság mélyebb feltárása mellett az egyoldalú megközelítés veszélyét is eredményezik.

A nonprofit szervezet fogalmát a szakirodalom szintén több megközelítésben tárgyalja.

A szervezeti megközelítés szerint a “nonprofit szektort az alapítványok és egyesületek – illetve a közhasznú társaságok, köztestületek és közalapítványok összessége alkotja”.[15]

Jogi megközelítésben[16] nonprofit szektor a személyegyesülésekből (egyesületek), célvagyont működtető személyegyesülésekből (önkéntes kölcsönös biztosító pénztár), célvagyont működtető szervezetekből (alapítvány, közalapítvány), továbbá a közcélú vállalkozó nonprofit szervezetekből (közhasznú társaság) áll össze.

Funkcionális megközelítésben azt mondhatjuk, hogy egyes meghatározható funkciókban a nonprofit szektor átfedésben működik az állammal (újraelosztás, humán szolgáltatás), bizonyos funkciókat pedig önállóan lát el (érdekartikuláció és érdekvédelem), továbbiakat viszont az üzleti szektorral vagy a háztartásokkal és a magánélet területeivel közösen (csoportos kielégítetlen szükségletek, önszabályozás).[17]

Tudati, gondolati meghatározás lehet a közösségélményen, összetartozási tudaton, a más szektoroktól történő megkülönböztetésen alapuló definíció, amelynek lényegi eleme az a tudatos elhatárolódás, amely a nonprofit szektor szervezeteit az állami, az üzleti és a magán- (egyéni) szférától megkülönbözteti. A nonprofit szektor e közösségének tudata Győrffy Gábor szerint Magyarországon nem elég erős ahhoz, hogy szektorszintű szervezőerő legyen. Következik ez abból, hogy “a szervezeteknek elsősorban szakmai identitásuk van, a nonprofit szervezeti formát szakmai céljaik elérése optimális eszközének tekintik. Nem tudatosul bennük – mert nem ismerik fel – a nonprofit szervezetek közötti érdekközösséget, így el sem juthatnak a közös cselekvés gondolatáig”.[18]

A működés belső sajátosságai, jellemzői alapján is körülírhatók a nonprofit szervezetek. E meghatározás szerint a nonprofit szervezetet az identitása, a stratégiája, az emberi tényezői, a kialakult szervezeti és tevékenységi struktúrák illetve szervezeti eljárások, a működtetés módja, az irányítás és vezetés technikái is megkülönböztetik a más típusú társadalmi-gazdasági szervezetcsoportoktól.[19]

A nemzetközi irodalomban a legelfogadottabb nonprofit szervezeti definíciót a Baltimore-i Jonh Hopkins Egyetem nemzetközi összehasonlító projektje dolgozta ki, amely létező statisztikai osztályozásokon alapuló egy tevékenységi és alanyi főcsoportokra rendszerezett meghatározás. E kutatás szerint a nonprofit szervezet ismérvei a következők:[20]

Erre az öt ismérvre épül a Nonprofit Szervezetek Nemzetközi Osztályozása (IC-NPO) is.

Összefoglalva a szakirodalom kísérleteit (és tényeit például a nemzetközi statisztikában) a nonprofit szektor meghatározására, e tanulmányok a szektort három alapvető kritériummal és több részletjellemzővel írják le. A három alapvető kritérium a profitosztás tilalma, a nem kormányzati jelleg és az intézményesültség jogi személlyé válási fokozata. Kiegészítő, további elemei a nonprofit szektort alkotó szervezeteknek az önkéntesség, a közjó szolgálata (közcélúság, közhasznúság), a pártpolitikai és egyházi hitéleti tevékenység kizárása.[21] A “nonprofit szektor” elnevezés valószínűleg azért nyert általánosan elfogadott módon polgárjogot a közbeszédben és a nyilvánosságban, mert a profitszétosztás tilalma a szektor definíciójának egyik legáltalánosabb érvényű eleme, amely ugyanakkor lényegében ideológiamentes, s ezzel a többi függetlenségi elemet is érzékelteti. Kuti Éva klasszikussá vált matematikai hasonlata szerint a legkisebb közös többszöröst a nonprofit szektor fogalmi elemeit kutatva nem sikerült megtalálni, ezért a “legnagyobb közös osztó” vált általánosan elfogadottá: a nonprofit jelző nem a szektor összetettségét, szervezeteinek sokféleségét tükrözi, hanem arra az egyetlen nagy közös jellemzőre utal, amellyel kapcsolatosan az érintettek között teljes az egyetértés.[22] A többi jellemzővel kapcsolatosan elhatárolási, definíciós és súlyponti viták vannak, a profitszétosztás tilalmát a nonprofit szektor szervezeteiben senki nem vitatja.



[14] Kondorosi Ferenc: Civil társadalom Magyarországon című könyve alapján. (Politika + Kultúra Alapítvány, Budapest. 1998., 49–76. old.

[15] Győrffy Gábor: A nonprofit szervezetek ismérvei és tevékenységük. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK–Soros, Budapest, 1995. 19.–20. old.

[16] Sík László: A nonprofit szervezetek jogi szabályozásának egyes kérdései. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK-Soros, Budapest.1995., 27. old.

[17] Győrffy Gábor: A nonprofit szervezetek ismérvei és tevékenységük. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK–Soros, Budapest.1995. 19–20. old.

[18] Sík László: A nonprofit szervezetek jogi szabályozásának egyes kérdései.

[19] Bullain Nilda: A nonprofit szervezet, mint működő intézmény. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK–Soros, Budapest, 1995. 46. old.

[20] Győrffy Gábor: A nonprofit szervezetek ismérvei és tevékenységük. Alapfokú kézikönyv civil szervezetek számára. NIOK–Soros, Budapest, 1995. 21. old.

[21] Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak? Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1998. 14. old.

[22] Uo.: 16. old.