1.3. Közérdekű – közcélú – közhasznú tevékenység

A magyar jog összehangolatlanul, jogharmonizáció nélkül használja a “közérdekű”, “közcélú”, “közhasznú” jelzőket a jogszabályokban.

A Polgári Törvénykönyv több évtizede alkalmazza az alapítványra és közérdekű kötelezettségvállalásra a “közérdekű” kifejezést, anélkül, hogy a bíróság mérlegelését behatároló komoly fogalmi meghatározást adna erről. A Legfelsőbb Bíróság KK2. számú állásfoglalása szerint akkor minősül közérdekűnek a cél, “ha a társadalom vagy egy szélesebb közösség érdekét szolgálja. A közérdekűség azonban nem ítélhető meg a kedvezményezettek száma alapján”. Közérdekű tevékenység tehát jóformán minden, ami nem kifejezetten magánérdekű.

A “közcélú” kifejezés leginkább a közigazgatási jogban terjedt el, több jogág használja azzal a tartalommal, hogy jogszabály által meghatározott cél lehet a közcél.

A “közhasznú” kifejezés a munkajog (foglalkoztatás) és az adójog (kedvezményezetti kör) kedvence, a nonprofit jog kulcsfogalma, ugyanakkor jelen van a közhasznú társaság összetételben a polgári jog és a társasági jog lapjain is.

A nonprofit szektor életében a “közhasznú” jelzőnek 1998. január 1. napja óta van megkülönböztetett jelentősége. Ekkor lépett ugyanis hatályba a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Khtv.), amely egyrészt alanyi (társadalmi szervezet, alapítvány, közalapítvány, kht, köztestület), másrészt tevékenységi (létesítő okirat szerint ellátandó olyan feladatkör, amely megfelel a törvényben meghatározottaknak), harmadrészt szervezeti-működési (szabályozási, nyilvánossági, összeférhetetlenségi) követelményeket állított a közhasznú szervezeti státust elérni kívánó nonprofit szervezetek elé. A közhasznúság a magyar jogban tehát nem csupán az elsődleges nyelvtani értelmezésnek megfelelő funkcionális jelentéseket hordozza, hanem a függetlenséget, a közpénzek felhasználásának ellenőrzését, a kisebbségi jogokat, a nyilvánosság kontroll szerepét biztosító szigorú szervezeti és működési követelményeket is.

A közhasznú tevékenységeket a Khtv. 26 §-a határozza meg. E törvényi taxáción a jogalkotó azon törekvése tükröződik, hogy minél szélesebb körben húzza meg a közhasznú tevékenységek körének határait. A különböző gazdasági érdekcsoportok (főként az állami és önkormányzati infrastruktúrális szolgáltatók részéről) eredményes lobbizásának eredményeként a lista az eredetihez képest tovább bővült (például útépítés). Több olyan tevékenységet is tartalmaz a felsorolás, amelyet állami és önkormányzati feladatként, vállalkozásként és sima nonprofit tevékenységként is lehet végezni, ilyen például az oktatás, kultúra, sport. A közhasznú tevékenységi kategória tehát önmagában véve nem mond semmit, hiszen a közhasznú jogi minősítéshez a tevékenységet végző szervezet alanyi és szervezeti-működési sajátosságai is kellenek.